Szigetköz

A szúnyogok már vérét vették a holdnak,
ágak közt lóg, nem látod, hogy élne.
A nyárfák féltőn köréd hajolnak,
te meg közéjük ülsz hódot mesélve,
de nem vetemedhetsz bűnre sem:
a víz kort morzsol hínárba,
nyirkos ágakból teret izzaszt a parázs...
Gém lassan mozdulj szüntelen:
meg ne billentsd a tájat,
mert egy evezővel hátba vág a varázs!

krónika

voltunk voltunk
összekaptunk
voltunk voltunk
összekaptunk
voltunk voltunk
voltunk voltunk
összekoptunk

reggeli

jobban már nem ismerhetlek téged
miközben ölelem combodat
hozzám tartozó meztelenséged
izomlazító gondolat

sorstól összefont kalács vagyunk
ilyen-olyan ízű falat
összegyűrt szalvétát hagyunk
míg nyögünk a közös vaj alatt

kaland a kiömlő tejeskávé
után föltakarítani
bárgyúvá torzult arcommal
könnyebb szerelmet vallani