nemezis

kavics
vagyok már
kőnek
lenni

váltó

az a sok kis élet aminek tenyerembe
alvad a vére
vagy mije
ami megváltásomnak árthat
a teokra... – öö... -kritikus
monumentattitűd kényelme

ahogy

csaliborba gyűjtöm a muslincákat
ahol temérdek apró lesz belőlük
amire
felváltva létem szuperbruttó bére

nyúlj bele emelj két érmét szememre