vörös

mindig ősz van és mindig tavasz

a gólyák folyton hazatérnek

emitt akkor
amott ekkor

mindenki a magáénak

tudja őket

vallja őket

emitt-amott

a gólyák sosem haza érnek

a gólyák fehér gólyák

a gólyák fekete gólyák

kinek melyik tetszik

pedig a gólyák

fekete-fehérek

sőt

vörös a lábuk

és vörös a csőrük

és vörös
a meggyújtott
gyertyaszál torkukban
kelepelő vér is
mert
nincsen
nincsen gólyaének

a gólyák folyton úton vannak

a gólyák mindig hiányoznak
innen-onnan
és emiatt
emitt-amott

folyton-folyvást várják őket

mert

a gólyák folyton-folyvást csak repülnek

a gólyák sosem repülnének

lepkekoreográfia hőségriadóra

fél szárnyra
redukált
kivérző
lendület

olvadó
aszfalton
sápadtan
örvénylik
pár törött
pillangó

mi lett a
felhőszél
cikkcakkra
kiszabott
verdeső
álmokkal

mi lett a
rapszódi
átokban
feloldott
kényszerű
könnyedség
árából

mi lett az
egyszerre
mozduló
krémpuha
szárnyakban
elrontva

miért épp
augusztus
végére
lesz a nap
és a szél
túl elszánt

miért épp
augusztus
végére
lesz a sok
pillangó
tétova

bajszikekő

bajszikekő bajszikekő

tenyeremből bújik elő

tenyerembe te rejtetted

visszaüt rád most e tetted

bajszikekő bajszikekő

kis kezekkel kereshető

tenyeremben ujjakon át

hajtogatod ki a nyomát

bajszikekő bajszikekő

tenyeremből ugrik elő

te sarad hogy előcsaltad

bordát csikiz néha talpat

bajszikekő bajszikekő

gyerekkacaj csivitelő

madár módra huss a vége

nézhetsz apa tenyerébe

bajszikekő bajszikekő

többször túrod úgyis elő

ötödször játszottuk el és
kiáltasz hogy még egyszer is

orgia

nem nyúlsz érte ott hagyod a polcon

hó vége van most inkább nem kell

játékos dobogás tol kocsit sorok közt

tombolázol a tej nyer
félreüt a szív
a tonhalkonzerv nem nyer

kasszák mögötti égi pirkadatra készülsz

még néhány nap és visszatáncolsz

ide mert hűtlenül mentél el bűnbánón jössz 

és

szorítod ha füstölt szorítod ha lángolt

emeled kebledre mert akciós a tízes

mert háromhúsz darabja, kilója kétszáz

mínusz a héja a komposztra persze

most nem leértékelten magasztos

harapni most olcsón rág az étvágy

meg mosni is kéne már hol az öblítő

kinek volt néhány napja kába mersze

ily makulátlan vágyat lesni le a polcról

néhány nap még hátra s e mosógéltől
alél nemes bacchusunk is mert
elválasztják az istenek a bortól

a tisztát az üdét a frisset illatosat de

nem nyúlsz érte ott hagyod a polcon

egyötöde ingyen ám most inkább nem kell

nem dobogás ez csak dobbanások sora

míg félreüt a szív
a kenyér bátor az nyer
a többi ma még nem mer

takargatnivalók

ilyenkor
olyan gömbölyű a szuszogásuk
hogy én is kerekebben
ülök egy kicsit a földön
a szőnyegsarki sötétben 
ilyenkor
a legjobb benyitni hozzájuk
épp most számfejtik a napi apubérem
s én e két kis takargatnivaló kettős
könyvelése közben

számolgatok

enyém a paplant igazító nettó valóság
s a bruttó illúzió hogy álmukat őrzöm