jóslat

lehulló tollak 

hulló levelek

beomló

hullámain csillámlik

a végtelen mögötti

csukott szárnyakkal 

gubbasztó angyalok

a végtelen mögött

fára madzagolják 

a kiszárított napot

a végtelen mögötti 

előtti ajtó

kilincsén kivirágzik 

a rozsda

végtelen mögötti 

sivatagokat 

egyetlen 

könnycsepp is
összesározna

az utolsó előtti

ember utáni ember

a végtelen mögötti

előtti ajtó

előtt térdel

és

nyakában kacska

kulcs lóg láncon

és

lábánál fekve lassan

jóllakott ponttá

zsugorodnak a sok

doromboló puha talpú

csillagnyolcasok