2016. november 3.

metszet (apokrif)

mert lám reggelente midőn kilép az ajtón
újra és újra elveszíted szeme ős ragyogását
míg hozzád vissza őt nem vezetem
szomszéd utca szomszéd város és szomszéd ország
egyaránt a világ távoli sarka
isa kibillenthető rajta a mindennapi kegyelem

ezért hát nagy hited és bizodalmad meglegyen abban
hogy visszakapod őt tőlem az este
mert bizony mondom szívemnek eskütök kedves
hogy miként reggel bentről úgy este kintről is babrál a zárral
hogy napnyugodáskor hazatér miképpen
verebek ülnek a verebekhez

ezért hát örvendjetek egymásnak
és hirdessétek is egymást nem csak igével
nem csupán közös időtök feszülő metszetében
s bizony mondom szerelmes brátim ha emígyen cselekedtek
élhető álmot aludván nem csak e metszet puha fényében
vár titeket közös éden


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése