április

a gyümölcsfák belefészkelnek az éjszakába
nehéz illatok nyomják válladat
ha tetszik ha nem újra nekizöldülsz
karjaid ujjaid emelve széttárva
most minden izmod inad
feszül és feszül és feszül
rögvest verejtékrügyek pattannak

földszagú nyirkos tudatod még kába