vázlat vagy amit az idő átrajzol
egy tenyérbe hűlő pénzérme
ott lapult első rövidgatyód
zsebében vénkorod
utolsó gyűrött fényképe
II.
süppedő sötét hártya leszel
körötted pendülő keret az ágy
múltadra feszítve dobolod majd ki
nincstelen jövőd
feltekeredett igazát
III.
félig se faragott szobor vagy
csak szúette darab idő
míg önnön magad a nagy darab fába
míg markodba véső kalapács zárva
te eltűnsz nem pedig elő
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése