képzelem el
fák és alattuk padok
jóval azelőtt hogy
tényleg megvénülnék
én megelőlegezem
magamnak a rossz szagot
a bőröm alatt növő káposztákat
miket körmeimmel elkapálgatok
a könnytelenre koszlott opál szemeket
előre többé nem csak hátra látnék velük
ne értsék a renyhe rogyott térdízületek
se mit jelenthetne még a mindenütt
de jajj
ha kimaradt a listából a foncsor elme
ülhetek a kertben kopott lombok alatt
bármikori önnönmagamat se képviselve
gyerekkorom csorba bicskájával
nyiszálva valami zsíros rojtos madzagon
hadd induljon hasznot tenni végre
elszabadult léggömbként csak
emelkedjék vigyorogva égbe
folyton héliumot szívó őrzőangyalom
