Akármerre is tekintsünk, egyre kevésbé kerülheti el figyelmünket, hogy
megváltozott világunk bizony minden élőlényre hatással van. Nincs ez másképp filmünk
szereplőivel, a városban élő oroszlánokkal sem. Ugyan a faj hímjei is vadásznak
olykor, mégse meglepő, hogy most is egy nőstényt láthatunk, ahogyan botjával
beletúr a fasor alatt sorakozó kukák egyikébe. Jelenlegi élettere már régen
felülírta az ősi ösztönöket és a régi módszereket, már nem csapatosan indulnak
zsákmányért e korábban nagyszerű ragadozók, hanem árnyékba húzódva, lopakodva
igyekeznek szerezni maguknak.
A város szélén a családi házak övezete emlékeztet leginkább a faj eredeti
élőhelyére. Bár nincs korlátlan mennyiségben rendelkezésre álló táplálék, errefelé
némileg könnyebb az élelemszerzés: hetente egyszer, a kukanapon a szemetesek
nincsenek elzárva, mint a panelépületek lerácsozott, megközelíthetetlen
tárolói. Ez azonban azt is jelenti, hogy ennek az egykoron pompás ragadozónak
vajmi kevés ideje van, mielőtt a szemétszállító végigrobog a territórium teljes
területén.
Az oroszlán botjával piszkálja a kuka
tartalmát, igyekszik megállapítani, sikeres-e a mai vadászat, vagy újabb préda
után kell mozdulnia. Nagyon jól tudja, hogy mielőbb meg kell szereznie a szükséges
táplálékot, mert az idő ellene dolgozik, de láthatóan nem képes a korábban mind
fizikai, mind mentális szempontból tökéletesen összehangolt cselekvésre, amely szükséges
ahhoz, hogy tevékenységét diadal kísérhesse. Tényleges koránál jóval
megviseltebb egyed, bőre és kopott nadrágja egyaránt a mindennapi
nélkülözés foltjait viselik, nehezen ismerni fel benne a letűnt korok
méltóságteljes vadállatát.
Az utca túloldalán, a perzselő hőségtől hevülő aszfaltozott járda szélén
egyensúlyozva közben feszülten figyel nyurga kölyke, egy fiatalabb
nőstény. Nem mer a zsákmányszerzésbe avatkozni, úgy tűnik, jelenlegi feladata
inkább az, hogy annak lépéseit megjegyezze, elsajátítsa. Látható, hogy nem is
alkalmas még e megmérettetésre, hiszen saját botja sincs, amit a kukába
mélyeszthetne – ha most várna tőle együttműködést a kifejlett egyed, kénytelen
lenne puha, vékony mancsait használni. Vélhetően először kísérte el anyját, úgy
tűnik, zavarban van, mintha nem készítette volna fel senki, mire számítson,
mintha nem tudná, hogy maga is predátor, nem pedig az elejtendő vadak táborába
tartozik. Szemei inkább egy gazellához illenének, miközben tágra nyitja őket a
követendő minta, a kifejlett egyedekre jellemző viselkedés láttán, homlokát összeráncolja
a máshollét utáni szőrmeresztő vágy és a helytállás iránti bimbózó
elkötelezettség kettősének zavara. Fiatal kora még nem engedi tudatosulni
számára a tényt, hogy egyetlen esélye, ha mielőbb, még a leválás ideje előtt
mindent eltanul anyjától, máskülönben a biztos pusztulás vár rá, ha nem képes
önállóan megszerezni táplálékát. Laza copfba rendezett szőrzetén még ott
fénylik a korábbi, játékos kölyökkor, de reszketeg bordáit és csigolyáinak
beomló ívét nem képes elrejteni a régen kinőtt ing és farmernadrág, a szakértő
szem már látja, hogy ő is jól ismeri a nélkülözés mindennapjait.
A mai zsákmány még nem biztos számukra, de annyiból már sikeresnek
tekinthető napjuk, hogy jelenleg nincsenek a környéken további fajtársaik,
akikkel könnyen atrocitásba, territoriális vitába keveredhetnének a préda
fölött. Egy ilyen helyzet nyilván a kölyök számára válhat a legveszélyesebbé,
így anyja igyekszik a többiektől minél távolabb, míg önmagához minél közelebb
tartani. E páros nem az egyetlen, amelyet követhetne stábunk – ugyan pontos egyedszámról információval
nem rendelkezünk, de gyakoriak az egyedül vagy kölykükkel vonuló
nőstények: a széthulló falkák és a hímek gyakori agressziója gyakran űzi e
nagymacskákat magányos és egyben veszélyes utakra.
Úgy tűnik, ez a kuka nem hoz kielégülést: egyelőre marad az éhség – pedig
ugyan a városban őrjöngő nyári hőség erőt próbáló időszak, de egyben talán
szerencsésebb is, mint az év többi része, mivel az anyatermészet ilyenkor jóval
többet nyújt, emiatt a kukák is kövérebbek, és gyorsabban telnek meg a
bőségesebb pazarlás során. A közeli piac is újabb lehetőségeket kínálhat, igaz,
ott esélyesebb a többi állattal való találkozás is, így a fáradt nősténynek
mérlegelnie kell, mielőtt továbbindul.
Vajon merre vezet e korábban félelmetes és tekintélyes ragadozók útja? Ki a
városból? Hátra, a piacra? Előre, a pusztulásba? Tartsanak velünk, és kövessük
őket együtt: a reklám után e kérdésekre keressük a választ, itt, az Animal
Planet + műsorán!
