a ház tövében a beteg férfinak
a nőnek a padon a körtér mellett
s előszámlálná a többit is egyre
s jöve és mondá háromszor nékik
hogy életvitelszerűen közterületre...
...ím üres a beton a házfal mellett
lásd padra a paplan nem nehezül
mert jött a lélek s mondá
mindüknek fűzni sarujukat
menni utána bizony mond vala
követnék menten a pusztába...
...s mene a lélek s jő más helyette
s mondá ha bíz isten fia vagy
teremts a járdából kenyeret magadnak
ha isten leánya lennél hát vesd alá magad a padra –
a pusztától távol mi pedig állunk
vöröslő hangunk végképp elapadva
a távozz tőlünk a torkunkra fagyva...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése