lépkedünk

lépkedünk

én
apám után
fiaim előtt

a megyekutánad
és gyertekutánam ikerünnepe
míg lábamon a kedveszegett fekete cipő
lakkja-cicomája
vasárnapra torlódott hétköznapokba tapos

lépkedünk 

nyomot hagyunk

többször
egymás nyomában
de nem mindig

nem ugyanolyan

a lépéshossz

lépkedünk

előttem apám

utánam fiaim
közöttük én a metszet
megkezdett mindeneknek
eleje és vége
aki ha hátat lát hát
igyekszik sokat forogni
belőle ne csak egy hátat lássanak

mi apák kik vagyunk és lépkedünk
vasár- ünnep- és hétköznapokon
miképpen gyárban úton irodában
úgy szülőin edzésen otthon is
atyai lényegünk emancipeljük

(nem) mindennapi kenyeret kellene
keresni és találni

fiúnak

utódnak

asszonynak

szentléleknek

kutyának-macskának

rokonnak-ismerősnek

(lépkedünk előttem egy hát kontúrja)

egyszer talán

egy boldog ősnek is

mindennapi kenyerét

bocsássátok meg a mi vétkeinket

ti

fiúk-lányok

asszonyok

szentlélek

kutya-macska

rokonok-ismerősök

és egyszer mosolyba
máskor csak egy hátba
foglaltatott
olykor boldog
máskor konok
ősök
mi atyáink

akik előttünk vagytok

míg lépkedünk

a megyünkutánatok

és gyertekutánunk

ikerünnepén

miképpen elöl

azonképpen hátul is

bocsássátok meg vétkeinket
mert bizony mondom tinéktek
tudjuk mi mit cselekszünk

mi atyák mi fiúk
mi lelkek köré formát teremtő por

s szabadítsatok meg a kísértéstől

hogy nem úgy csináljuk ahogyan kéne
hogy a következőket előrelépve

ne kelljen folyvást nekifeszülnünk

annak mi lészen akkor
amidőn megtorpan a sor