nem volt még készen a kerítés
a szomszédén meg lyuk lapult
kiszökött a kertből az idő a gátra
odalenn a borostás nyárfák tövében
a sajó ismerős sodrása várta
ide hordtuk nyáron fürödni régen
télen meg botlani hóban jégen
dobáltuk neki a hosszú éveket
mikor meleg volt a víz és tiszta
ő utánuk úszott rájuk harapott
de soha egyiket se hozta vissza
leült a gáton mögötte a sodrás
hívtam hívtam teljesen hiába
csóválta a farkát mégis ott maradt
pofátlanul várta hogy érte induljak
majd hirtelen meglódult
és szaladt
csak szaladt
