ha valamit odaadunk a földnek
a kiásott gödröt visszatemetve
az teltebb göndörebb lesz
mondta
eddigi összes
tapasztalatom miket
főként
temetéseken szereztem
ki kellett vennem a tiszafát
s a kiásott gödröt visszatemetve
már látom ha elveszünk
belőle akkor is több a
megmozgatott föld benne
mint az ásó megragadása
előtt kezdetben
elvenni adni mindegy ezek szerint?
a lényeg a hánytorgatás lenne?
hogy mennyire hálás vagyok érted
hogy milyen mélyről szeretlek
néha félálomban néha felriadva
az már-már szentségtörő
szinte már eretnek
amikor arrébb húzódsz tőlem az ágyban
hogy helyet adhass közöttünk
a félálomban áttévelygő gyereknek
s
ha az ágy közepén
hortyogva kétfelé tört e tér
a kezed odaát
azt nem érem
de
meztelen lábfejünk azért még összeér
a sok szétfelejtett akna rakéta gránát
nem fért már el a kockás papíron
cecil három – béla kilenc
talált – nem talált
összehordhatnánk
belőlük újabb golgotának
sok elbambult pusztítást
a sok elodázott halált
s van tovább
hisz nem csak a húsnak
vét
ki húsként kezeli a lelket
is
és
ötvenharmadnapon
egy lehetetlen
helyre ejtett
rakétatalálat
után
a romok közt régi
gyolcsokra
a gyolcsok közt újabb
holttestre akadtak
középkorú
se nem orosz se nem ukrán se nem egyéb
elsőre
civilnek látszó
férfi teteme
homlokán mellkasán sérülés
a két tenyerén fénylő seb talán golyó ütötte
állítólag biztos hogy
nem kellene
itt lennie
bizonyosan biztos hogy
nem itt
kellene lennie
itt újra és újra
megölhetik a hitvány zsoldosok
hiába nem dobog már a szíve
tárgyalnátok?
vár a puszta negyven napra!
ötvenharmadnapon is
a halál győzi le
az félszázzal több
mint a tertia die
a feltámadás elhalasztva
