hajnalban hárman ágyban

hogy mennyire hálás vagyok érted
hogy milyen mélyről szeretlek
néha félálomban néha felriadva
az már-már szentségtörő
szinte már eretnek
amikor arrébb húzódsz tőlem az ágyban
hogy helyet adhass közöttünk
a félálomban áttévelygő gyereknek
s
ha az ágy közepén
hortyogva kétfelé tört e tér
a kezed odaát
azt nem érem
de
meztelen lábfejünk azért még összeér