eo ipso

kinyílik a szemed
becsukod a szemed és kinyitod a szemed és
becsukod a szemed és kinyitod a szemed és

bezárul a szemed

kinyílik a szád
becsukod a szádat és kinyitod a szádat és
becsukod a szádat és kinyitod a szádat és

bezárul a szád

kinyílik a szíved
és

üres keret...

...minden fa alatt szenteste
nincsenek benne már utángyártott
szentek se
üres és mégis világtehernyi
súlya van
messzebbről nézve tökéletesen
színarany

közelebbről is csillámos glitteres drága tarka
fröccsöntött biztosan nem kísért
felvágós szálka karca

nem világfából faragták-gyalulták
az az ács forgácsnyit sem simított
rajta
egyetlen vágyad üresen
azonnal fellógatni a falra

hatalmas szög jár hozzá
bevered

nagypénteki vér serken
de tartja

sírvers

elapad máris friss mitológiánkban az anyafarkas teje is
üres emlők alól új impériumot népének nékünk
romlasz és rémülsz így alapít

október

valami titkon kaparja benned
az ajtót hogy beeresszék
pedig nem deresek a reggelek
még nem fagyosak az esték

valami mélyebbre ássa magát
valami álomra készül
sötét éjjel sötétebb nappal
egyik a másikkal kiegészül

félsiker

s ha a tudomány ujjongva újságolná
hogy micsoda áttörés megállították
az őszi éjek hosszabbodását
vajon mi maradna ott
ahová már nem nyúlnak tovább az esték
de ahonnan egyre rövidülnek még a nappalok?!

noé

építs újabb bárkát noé
most elég feleakkora
abban elfér minden 
ami mára megmaradt
tiszta tisztátalan állatokkal
töltsd bé minden hajlékit padlásit
legyen mindből hím nőstény
vagy legalább örökítőanyag

miután mindent összetereltél
s készen s telten a bárka
jövend tennivalód legderekabb fele

megnyílnak föld ég minden csatornái
s felemeltetik az víztől az bárka
utolsó igazként integess a partról
mert te most nem emelkedsz vele

rózsabogarak

puha nyár vagy gomolyfelhőkkel
tekinteted két rózsabogár
donogva búgva emelkednek föl
nem kapkodnak mint csacska madár

jaj óvatosan ti donogó drágák
támad bennem a röpítő szél
szárnyatokon még aranyzöld csillan
de odafönn már megdöbben a tér
ha magasra szálltok
vihar vár rátok
villám csiszolta smaragddá váltok
zuhanás hullás ikarusz-átok
törve az ékkő törve a nyár
nem donog többé rózsabogár

tükörbe nézel,

s dühít a látvány –
tükröd hibája lenne?
tükörképedé?

hölgyválasz – avagy szösznyi hír a fogzásról

apu 

lassan veszti

lánya 

most növeszti

 

nyálas

nyügi-bügi

sztornó

nyugi-bugi

 

 

definíció

felsőbbrendűségnek nevezzük

azt az állapotot amikor

vécén ülve lusták vagyunk

lehajolni elnyomni

a tavasz illatát a házban

kutató kószáló hangyát

tudományos szempontból nézve

nem rendelkezünk elegendő

információval arról minek is

tekinti lustaságunkat

a kies járólappusztaságot

átszelő pionír hangya

évi bő 37 millió...

...dobbanással
már régen
milliárdos vagyok
és
szívből szánom
az összes csóró
szívtelen párát

szinergia

osanmüzli
teszkótejjel

parázs

eddig soha nem volt fülem e hangra

tűz után
kihunyás előtt
a gyertyán parazsa

dallamot csilingel
hallgatom

füst helyett kérdés száll
hallaná-e más is szintén
sőt ami fontosabb

hogyhogy eddig én nem hallottam soha