Ugrás a fő tartalomra

megbokrosodott csönd

tajtékzó függöny, cicázó lezárhatatlanság, puha talpú csillagnyolcasok. líraforgácsok és versek.

Keresés ebben a blogban

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: augusztus, 2026

Az összes megtekintése

Bejegyzések

sampon

augusztus 07, 2026

Link lekérése
Facebook
X
Pinterest
E-mail
Más alkalmazások

További bejegyzések

Időrendben

2026 18
- augusztus 1
  - sampon
- július 3
- június 2
- május 1
- április 3
- március 3
- február 2
- január 3

2025 38
- december 3
- november 2
- október 3
- szeptember 4
- augusztus 1
- július 2
- június 4
- május 3
- április 3
- március 7
- február 3
- január 3
2024 6
2023 1
- június 1
2022 3
- december 2
- április 1
2021 3
2020 8
2019 13
- december 2
- november 1
- október 1
- szeptember 1
- augusztus 1
- július 1
- június 1
- április 1
- március 1
- január 3
2018 6
2017 16
- november 2
- október 1
- szeptember 3
- augusztus 3
- július 2
- június 1
- május 1
- április 1
- február 2
2016 13
- december 2
- november 2
- október 2
- szeptember 1
- június 1
- május 1
- április 2
- március 1
- január 1
2015 5
2014 54

További lehetőségek Kevesebb megjelenítése

Népszerű bejegyzések

hajnalban hárman ágyban

hogy mennyire hálás vagyok érted hogy milyen mélyről szeretlek néha félálomban néha felriadva az már-már szentségtörő szinte már eretnek amikor arrébb húzódsz tőlem az ágyban hogy helyet adhass közöttünk a félálomban áttévelygő gyereknek s ha középen hortyogva kétfelé tört e tér a kezed odaát azt nem érem de meztelen lábfejünk azért még összeér

tó

egy tóba bámulsz ami visszatekint rád nem narcissus arcod az nem a víz a tükröződés de a tó az egész tó

ledek

burjánzik december a ledfüzérek karácsonyra befonták a házat tetőkig ér immár kacs vessző inda e tekergő ünnepi díszfénykáprázat én nem szeretem a sötét ítőt behúzva így szemközt minden részvét lenül vétózza meg hogy az ember vég re aludna vibráló fél ál omban számolgatok egy ilyen ember t este nyugalmi álla potban mintegy hetven-százhúsz wattnyi hőt ad gondolj csak bele ez kettőnknél kábé kétszáz mert ugye apróbb vagy kezed-lábad fázós még az ágyban is: illik rád nagyjából az a hetven én meg az elmúlt nyár: melegebb mint kéne néhol mégis nyirkos no nem a göndör ödő pusztán inkább a feszes re csomózott hegyekben vagyok az egy és a kettő és a nulla s gyúlnak odabenn is a fények ledeket számolok tudva hogy durva hogy az udvart csupán öt-hat wattnyi bevilágítja belegondolok mennyire ragyognánk a paplan alatt ha sok-sok wattunk nem hőként de fényként hasznosulna s tek...

a természet megújulásának triviális toposzára

melled nem úgy fogy hájam másképp telik mint a hold nem tájként őszülünk egyszerű egyszeriségünk nem is bonyolultabb mint képzelni második tavaszt

jóslat

lehulló tollak hulló levelek beomló hullámain csillámlik a végtelen mögötti csukott szárnyakkal gubbasztó angyalok a végtelen mögött fára madzagolják a kiszárított napot a végtelen mögötti előtti ajtó kilincsén kivirágzik a rozsda végtelen mögötti sivatagokat egyetlen könnycsepp is összesározna az utolsó előtti ember utáni ember a végtelen mögötti előtti ajtó előtt térdel és nyakában kacska kulcs lóg láncon és lábánál fekve lassan jóllakott ponttá zsugorodnak a sok doromboló puha talpú csillagnyolcasok

Visszaélés jelentése

Üzemeltető: Blogger