luna cubiformis



teremtsünk hát 
magunknak mitológiát
: 
ereszalján tetőnk szélén 
világít egy szolárlámpa  

hideg ragyogása meg
bűvöli udvaromat 
a ház sarkánál épp betölti 
becsorog az ablakon 
át fényre ásító
étkezőbe-konyhába

mert mindigtelt 
kis privát kockaholdam 
– 
ami 
igen 
hold 
azon értelemben
hogy szintén a napfényt 
adja vissza éjjel
s 
hát őszintén szólva 
legtöbbször
ennek is mindig csak 
ugyanazon felét láthatom 
s 
a létra tetejét 
talpammal markolva
elég magasra tettem 
rögzítettem
hogy 
föl-
föl
nézhessünk 
rá 
–
létéért cserébe
hazajutásnál 
kulccsal matatásnál
éji vízivásnál 
nem 
hagy 
pofára esni

s ma 
amikor 
sokszor sokfelé 
konstans a sötét
(
mítosznak
) 
talán 
elég is ennyi
 
 
(Első közlés: Litera-Túra Művészeti Magazin) 
 

Megjegyzések