Ugrás a fő tartalomra

megbokrosodott csönd

tajtékzó függöny, cicázó lezárhatatlanság, puha talpú csillagnyolcasok. líraforgácsok és versek.

Keresés ebben a blogban

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: július, 2026

Az összes megtekintése

Bejegyzések

a természet megújulásának triviális toposzára

július 24, 2026

Link lekérése
Facebook
X
Pinterest
E-mail
Más alkalmazások

tó

július 19, 2026

Link lekérése
Facebook
X
Pinterest
E-mail
Más alkalmazások

égő

július 03, 2026

Link lekérése
Facebook
X
Pinterest
E-mail
Más alkalmazások

További bejegyzések

Időrendben

2026 18

2025 38
- december 3
- november 2
- október 3
- szeptember 4
- augusztus 1
- július 2
- június 4
- május 3
- április 3
- március 7
- február 3
- január 3
2024 6
2023 1
- június 1
2022 3
- december 2
- április 1
2021 3
2020 8
2019 13
- december 2
- november 1
- október 1
- szeptember 1
- augusztus 1
- július 1
- június 1
- április 1
- március 1
- január 3
2018 6
2017 16
- november 2
- október 1
- szeptember 3
- augusztus 3
- július 2
- június 1
- május 1
- április 1
- február 2
2016 13
- december 2
- november 2
- október 2
- szeptember 1
- június 1
- május 1
- április 2
- március 1
- január 1
2015 5
2014 54

További lehetőségek Kevesebb megjelenítése

Népszerű bejegyzések

hajnalban hárman ágyban

hogy mennyire hálás vagyok érted hogy milyen mélyről szeretlek néha félálomban néha felriadva az már-már szentségtörő szinte már eretnek amikor arrébb húzódsz tőlem az ágyban hogy helyet adhass közöttünk a félálomban áttévelygő gyereknek s ha középen hortyogva kétfelé tört e tér a kezed odaát azt nem érem de meztelen lábfejünk azért még összeér

egyszer csak egyszerre

s aznap délután a parkokból utcákról kertekből elindultak a fák s felgyalogoltak a hegyekbe hetekig tartott de egy estére egyszer csak egyszerre érkeztek oda ahová ott aztán egyszerre bontva rügyet nyitva virágot gyümölcshullajtva s hevítve holdfényt körbeállták megtöltötték a tarvágásokat egyszerre kezdtek gyökerezni mintha valamitől valakitől utasítás érkezett volna pedig hajnalra kis késéssel egyszerre hördültek fel a láncfűrészek is erősödött közeledett a bűz a csattogás reggelre a gyökerek összeértek és a fák soha többé nem mozdultak

hipertónia

a szív nyuszív nem egy anyuszív odalenn mintha remegve tapadna rácsra mi ez az ütemes rázkódás mintha kotorékeb ásna odafenn mintha ereket éveket keresne szagolna mögötte biztatón hajolna előre sok kotorékeb mögötti kezeket dörgölő zöldbe öltözött ember margarint izzadó várakozással a mangalica röhögés sem mer szájuk szélére kiállni lenézni onnan mélybe inkább csak előre les a kicsúszó nyelv hegyéről megy-e a kutya még le vagy már lenn van odalenn ahol remegve tapad a rácsra a szív a nyuszív a puszitól is ijedő bordák közti árva az ereket éveket szerető markoló hiszen talán hiba lenne nem lenni másnak hiba a nyomásnak engedni valami szisz valami diasz tolja a rácsnak talán nem is egy kutya van talán kotorékebek ásnak

annales

e kettőnk konstellációja köré teremtett csillagrendszeren most csak elölfelejtett tekintetem szertelen mellyel karjaim tömegvonzásába került szenderálmod lassuló röptét lesem éjszaka van mert rejtve tyúktollal bélelt angyalságom fölé pupillaglóriát vonó pillantásod az álom hiánya bátran csikarja homlokom ritka légkörét sejtem a falon a sok kacsintó képet lesem a keretekből szivárgó évek sötétet sajdító titokragyogását homályban is izzó papírmását kettősünk egymásba hurkolt életének a madzagon gyűlő számos csomót a reám masnizott így-úgy tucat évet * nekünk nem úgy volt nem úgy lett ősrobbanásunk talán csöndesen gyúltunk északi harmatban gyúlhat így gyantás fenyőág melynek suta fényénél hamar elestem a kibomló sarki fényt csak képzelve nem látva hunyorogva lestem ahogy maradtál egység s lettem én kettőnk közötti különbség * belestünk más sötétebb éjszakába: mágneses elhajlás kába pólusok málé irányába precíz csillagok rajzolta helyes ...

csöndíz

ez újfent egy aprócska darabot csent a csendből s amaz észre sem vette ki-be járó lélegzetének ajtócsapkodó csámpálása közepette ahogy ez némán rágcsálni kezdte a csörgő mássalhangzók hiányát a prizmacsírát rejtő pohár harsány földet érésének tagadhatatlan repedhetetlen nemlétét a karcos csillagok szende szűzi űrön keresztüli örök együttzuhanását... ez össze sem érő fogakkal rágott meg minden hangtalant a kis darabka csöndből a bogarak vihar alatti hallgatását a sírbatétel után itt maradottak szótlanul gyökerező egyedüliségét a teremtés előtti vagy teremtés utáni vagy teremtés helyetti merengő hallgatagságát s míg amaz immár úgy tett mintha nem figyelne emez belefeledkezni látszott az ízekbe...

Visszaélés jelentése

Üzemeltető: Blogger