megbokrosodott csönd

Keresés ebben a blogban

bonszai

Link lekérése
Facebook
X
Pinterest
E-mail
Más alkalmazások

hajolok hozzád –

pedig te vagy óriás –

és én a törpe

szeptember 26, 2026

Link lekérése
Facebook
X
Pinterest
E-mail
Más alkalmazások

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Időrendben

2026 23

2025 38
2024 6
2023 1
- június 2023 1
2022 3
- december 2022 2
- április 2022 1
2021 3
2020 8
2019 13
2018 6
2017 16
2016 13
2015 5
2014 54

További lehetőségek Kevesebb megjelenítése

Népszerű bejegyzések

perseidák

macskával csillaghullást nézni? rázkódik az égbolt a dorombolástól kilötypöl keveset a tejút széléről ami ott marad felnyalatlan igazi csellóhorkolás ez lehet hogy közben lehunytam a szemem s komoly tűzgömbök fénye csak a héjáig ért el amíg idelenn magam is úgy maradtam? rázkódik az égbolt a dorombolástól az éjjelente láthatóan fontoskodó műholdak olyanformán cikáznak mintha konstellációk húznának széjjel lehet hogy a mindenség többé nem tágul sőt most reped éppen szerteszét és miközben némán hullik minden ami hullik az ember elvesztette rég eszét? s a macska végignyalja lelógó kezem s a szél szintén a pad szélén bokám mindkettő ráspolyérdesen hideg ott remeg mellettem tetőtől talpig az idei nyár a pléd alatt kapaszkodik bújik nem nézi az eget ahol negyvennyolc csillagot láttam hullani végül melyik rövid gyáva melyik hosszú bátor mert az ember ugye ha itt-ott téveszt is (néha el sőt...

aszály

I. kinn a hegyen az erdőben a turistaút mentén a vadszeder kínjában édeset terem II. én nem vagyok olyan akit a divat fölkavar de a barna az nem divatszín többé – hadarja zavarban a bükkfák alatt a lépteimtől csörgő olajzöld avar

tájoló

a gyalogtúra alfája legyen a hegyek közt megbúvó recski kényszermunkatábor szebben szólva ma már emlékpark lássatok hallgassatok odabenn csak kint lógó fotóknyit csak néhány történetnyit hogy minden szögesdrótot hátatok mögött hagyva erdőkbe fölkanyarodva a mátrában aznapra a magaslesek ne tudjanak nem őrtornyok lenni

annales

e kettőnk konstellációja köré teremtett csillagrendszeren most csak elölfelejtett tekintetem szertelen mellyel karjaim tömegvonzásába került szenderálmod lassuló röptét lesem éjszaka van mert rejtve tyúktollal bélelt angyalságom fölé pupillaglóriát vonó pillantásod az álom hiánya bátran csikarja homlokom ritka légkörét sejtem a falon a sok kacsintó képet lesem a keretekből szivárgó évek sötétet sajdító titokragyogását homályban is izzó papírmását kettősünk egymásba hurkolt életének a madzagon gyűlő számos csomót a reám masnizott így-úgy tucat évet * nekünk nem úgy volt nem úgy lett ősrobbanásunk talán csöndesen gyúltunk északi harmatban gyúlhat így gyantás fenyőág melynek suta fényénél hamar elestem a kibomló sarki fényt csak képzelve nem látva hunyorogva lestem ahogy maradtál egység s lettem én kettőnk közötti különbség * belestünk más sötétebb éjszakába: mágneses elhajlás kába pólusok málé irányába precíz csillagok rajzolta helyes ...

finálé

most még van idő most még van idő szólni vagy ha már elfogyott a szél a szádban elereszteni a megbokrosodott csöndet (miként kezdik ereszteni a tajtékzó függönyt) még van idő zavartan meghajolni (fotó: pickpic.com)

Üzemeltető: Blogger