megbokrosodott csönd

Keresés ebben a blogban

metamorfózis

Link lekérése
Facebook
X
Pinterest
E-mail
Más alkalmazások

október 15, 2026

Link lekérése
Facebook
X
Pinterest
E-mail
Más alkalmazások

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Időrendben

2026 25

2025 38
2024 6
2023 1
- június 2023 1
2022 3
- december 2022 2
- április 2022 1
2021 3
2020 8
2019 13
2018 6
2017 16
2016 13
2015 5
2014 54

További lehetőségek Kevesebb megjelenítése

Népszerű bejegyzések

luna cubiformis

teremtsünk hát magunknak mitológiát : ereszalján tetőnk szélén világít egy szolárlámpa hideg ragyogása meg bűvöli udvaromat a ház sarkánál épp betölti becsorog az ablakon át fényre ásító étkezőbe-konyhába mert mindigtelt kis privát kockaholdam – ami igen hold azon értelemben hogy szintén a napfényt adja vissza éjjel s hát őszintén szólva legtöbbször ennek is mindig csak ugyanazon felét láthatom s a létra tetejét talpammal markolva elég magasra tettem rögzítettem hogy föl- föl nézhessünk rá – létéért cserébe hazajutásnál kulccsal matatásnál éji vízivásnál nem hagy pofára esni s ma amikor sokszor sokfelé konstans a sötét ( mítosznak ) talán elég is ennyi (Első közlés: Litera-Túra Művészeti Magazin)

bonszai

hajolok hozzád – pedig te vagy óriás – és én a törpe

össztánc

a függőágyból a szomszéd fenyő: mindkettőnket a szél s mi táncolunk együtt mégis külön

tájoló

a gyalogtúra alfája legyen a hegyek közt megbúvó recski kényszermunkatábor szebben szólva ma már emlékpark lássatok hallgassatok odabenn csak kint lógó fotóknyit csak néhány történetnyit hogy minden szögesdrótot hátatok mögött hagyva erdőkbe fölkanyarodva a mátrában aznapra a magaslesek ne tudjanak nem őrtornyok lenni

amikor alszol

olyan kisimult vagy amikor alszol mintha csak aludnál sima vagy és feszes és rettentő ijesztő hogy e feszességed egyszer elereszt hogy nélküle jutsz át egy saját súlyától gyűrődő bársony dimenzióba és meg nem érdemelt fittyedtség marad majd rajtad marad csak utánad s nem tűnhetik úgy többé mintha csak aludnál olyan kisimult vagy amennyire én kisimított se lehetnék legfeljebb kivasalt lepréselt mint egy könyvlapok közé kényszerített levélgyűjtemény míg a te puhaságod mintha inkább illanó mozdulatlanság lenne a meglebbenő függöny szegésén olyan ijesztő és hiábavaló a rend melynek mentén nem moccan az éjszaka amikor alszol mintha csak aludnál olyan kisimult vagy eszembe se kéne jutnia annak hogy mindez lefittyedhet mielőtt a magam sara szétszórattatik hogy netán fel kell emelnem e feszesség emlékét leeresztettségben hogy tartozunk egymásnak te meg én hogy miképpen tartozom feléd azonképpen tartozol felém s én épp vagy inkább legalább annyiva...

Üzemeltető: Blogger