A város szélén a családi házak övezete emlékeztet leginkább a faj eredeti élőhelyére. Bár nincs korlátlan mennyiségben rendelkezésre álló táplálék, errefelé némileg könnyebb az élelemszerzés: hetente egyszer, a kukanapon a szemetesek nincsenek elzárva, mint a panelépületek lerácsozott, megközelíthetetlen tárolói. Ez azonban azt is jelenti, hogy ennek az egykoron pompás ragadozónak vajmi kevés ideje van, mielőtt a szemétszállító végigrobog a territórium teljes területén.
Az oroszlán botjával piszkálja a kuka tartalmát, igyekszik megállapítani, sikeres-e a mai vadászat, vagy újabb préda után kell mozdulnia. Nagyon jól tudja, hogy mielőbb meg kell szereznie a szükséges táplálékot, mert az idő ellene dolgozik, de láthatóan nem képes a korábban mind fizikai, mind mentális szempontból tökéletesen összehangolt cselekvésre, amely szükséges ahhoz, hogy tevékenységét diadal kísérhesse. Tényleges koránál jóval megviseltebb egyed, bőre és kopott nadrágja egyaránt a mindennapi nélkülözés foltjait viselik, nehezen ismerni fel benne a letűnt korok méltóságteljes vadállatát.
Az utca túloldalán, a perzselő hőségtől hevülő aszfaltozott járda szélén egyensúlyozva közben feszülten figyel nyurga kölyke, egy fiatalabb nőstény. Nem mer a zsákmányszerzésbe avatkozni, úgy tűnik, jelenlegi feladata inkább az, hogy annak lépéseit megjegyezze, elsajátítsa. Látható, hogy nem is alkalmas még e megmérettetésre, hiszen saját botja sincs, amit a kukába mélyeszthetne – ha most várna tőle együttműködést a kifejlett egyed, kénytelen lenne puha, vékony mancsait használni. Vélhetően először kísérte el anyját, úgy tűnik, zavarban van, mintha nem készítette volna fel senki, mire számítson, mintha nem tudná, hogy maga is predátor, nem pedig az elejtendő vadak táborába tartozik. Szemei inkább egy gazellához illenének, miközben tágra nyitja őket a követendő minta, a kifejlett egyedekre jellemző viselkedés láttán, homlokát összeráncolja a máshollét utáni szőrmeresztő vágy és a helytállás iránti bimbózó elkötelezettség kettősének zavara. Fiatal kora még nem engedi tudatosulni számára a tényt, hogy egyetlen esélye, ha mielőbb, még a leválás ideje előtt mindent eltanul anyjától, máskülönben a biztos pusztulás vár rá, ha nem képes önállóan megszerezni táplálékát. Laza copfba rendezett szőrzetén még ott fénylik a korábbi, játékos kölyökkor, de reszketeg bordáit és csigolyáinak beomló ívét nem képes elrejteni a régen kinőtt ing és farmernadrág, a szakértő szem már látja, hogy ő is jól ismeri a nélkülözés mindennapjait.
A mai zsákmány még nem biztos számukra, de annyiból már sikeresnek tekinthető napjuk, hogy jelenleg nincsenek a környéken további fajtársaik, akikkel könnyen atrocitásba, territoriális vitába keveredhetnének a préda fölött. Egy ilyen helyzet nyilván a kölyök számára válhat a legveszélyesebbé, így anyja igyekszik a többiektől minél távolabb, míg önmagához minél közelebb tartani. E páros nem az egyetlen, amelyet követhetne stábunk – ugyan pontos egyedszámról információval nem rendelkezünk, de gyakoriak az egyedül vagy kölykükkel vonuló nőstények: a széthulló falkák és a hímek gyakori agressziója gyakran űzi e nagymacskákat magányos és egyben veszélyes utakra.
Úgy tűnik, ez a kuka nem hoz kielégülést: egyelőre marad az éhség – pedig ugyan a városban őrjöngő nyári hőség erőt próbáló időszak, de egyben talán szerencsésebb is, mint az év többi része, mivel az anyatermészet ilyenkor jóval többet nyújt, emiatt a kukák is kövérebbek, és gyorsabban telnek meg a bőségesebb pazarlás során. A közeli piac is újabb lehetőségeket kínálhat, igaz, ott esélyesebb a többi állattal való találkozás is, így a fáradt nősténynek mérlegelnie kell, mielőtt továbbindul.
Vajon merre vezet e korábban félelmetes és tekintélyes ragadozók útja? Ki a városból? Hátra, a piacra? Előre, a pusztulásba? Tartsanak velünk, és kövessük őket együtt: a reklám után e kérdésekre keressük a választ, itt, az Animal Planet + műsorán!
