térdmagasságban az alja
levegőbe szúrt szögre akaszt
va mi lehet ami tartja
anyád pelenkával telt lavór
nincs tere teregetésnek
fújhatná meleg szél vadul
lebegni bárhogy is vétek
öcséd kormosodó kémény
füstje nem fölötte benne
parazsat fojt minden élmény
ahelyett hogy égbe menne
húgod hattyú hárfa húrja
fáradt fém ami elérik
akkor szól majd dala újra
ha más nyakára csévélik
te magad megszáradt tinta
rongy zsebkendő felitta
szavadnak megvan a súlya
de sose te nyögsz alatta
utódod meg nem szült árva
más dimenziókban lépked
tárlaton üvegbe zárva
szemlél egy furcsa képet
