nyáréjféltájt
napod távod
vége felé
magad vagy
a szobabringán
a futurista lóerő
majd mellkasodon szőrt göndörítve
friss tajtékod visszalöki a képet
valami idilli bukolika bárányává
mialatt a zuhanyzás előtt
a magad még éppen nem kellemetlen
friss akolszagában
korántsem védtelen
állatként ámbár
pőrén csupaszon
indulsz a konyhába
pengeéles hűtőfénynél
vájod eszed
a jéghideg fél dinnyét
semmi erőszak
de
csak úgy
a szelésre szolgáló
szakácskéssel
miközben
ez már
az új nap
ami a kezdetén
bolygónk ezen részén
még nyáron is sötét
akár a minden
artérián vénán
keresztülfutó vér
s hűtőhideghirtelen
minden szőrtüsző körül
megfeszül a bőr
és minden eddigi
és minden későbbi
tudás belegyűrettetik
abba a néhány
pillanatnyi felismerésbe
ami kimondatja veled
halkan mégse némán
hogy
ez most a kegyelem
(Első közlés: Litera-Túra Művészeti Magazin)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése