madárkórház

szekunder röpképtelenséggel
nézem őket

fölöttük az ég helyett
ahonnan egykor aláhullottak
mintha végükig őket emésztené
ormótlan fóliasátor váza
mintha sérült volna maga is
a régi nevelő nejlonmeleg 
ígérete helyetti
drót- és raschelháló konstans
feszülő koordinátarendszerén
át
szinte 
áramütés
először észrevenni
hogy szárnyaik száma
egy 
és 
kettő
közötti 
nem egész szám
ez 
még matekon se tekinthető
természetes számnak
hát mégannyira se a biológián
s 
közben e kényszerröpdében
(röpdében?!)
a műsor mindéltig mániásan
felvillanyzott tollgatyás tánc
e
szegett koreográfia
újra és újra eljáratja velük
hogy
sosem
még sérülten sem
szabad 
hogy egy sas réti
hogy parlagi legyen

ha tetszik ha nem
egy sas
akár a magasfeszültség
mindig
még csonkolva is

égi