ereszd hát fekete kutyádat
ím odébbáll tőled az árnyad
add oda őt az éjszakának
ölelje immáron az körbe
mostantól már háta sem görbe
tekintete többé nem tompa
pulzál a csillagokhoz fonva
ereszd csak előre kutyádat
hadd ugasson az éjszakának
köréd terelve minden árnyat
Megjegyzések
Megjegyzés küldése