krakkótól nyugatra

 

ahol milliónál több 
kipányvázott lelket 
szélnek eresztettek?

nem 

ott nem jártam

nem 
nem a pénz

voltunk mi sokfelé

– főtér meg wavel meg visztula kazimierz –

s engem végig kínzott 

a lehetőség

hogy 

krakkóból 

oda is 
lehetne

de nem 

nem csóró voltam: gyáva

olvastam a hotelben a promós vackot

vezetett túra a neve

és 

el nem hiszed mennyi minden 

benne volt az árban

szállodai fel- és leszállás

légkondis buszra buszról
ebédcsomag basszus
és kapaszkodj:

skip-the-line belépőjegy

(soron kívül jutni haláltáborba?!)

valljuk be ugye 

ennyi dologért ez

tök kedvezményes ár:
hiszen

a nagyobb részét 
korábban 
már megfizették mások

s ahogy ott álltam másnap

a szállástól nem messze 

tartásom s gyávaságom 

határán

sütött a nap rám s a gettó 

megmaradt vagy meghagyott 
falára mert a fény 
a szégyent is éri és érti

s eszembe jutott

mi dolgot írt még az a promó

vastag betűkkel szedték az újabb blokk címét is:

akiknek nem ajánlott

s alatta pontozott lista

csupán egyetlen elemmel
amit

(aha azt hívják bogyózásnak)

szédülve olvastam
szóval egyetlen tétel:

kerekesszékesek

nos igen

tudjuk jól

 

kerekesszékesek –

meg egyéb állapotokban lévők

más nemzet- és hitbeliek 

más rasszok

más érdeklődésűek

sokszor egyszerűen csak mások

vagy még egyszerűbben 

még csak nem is mások

nekik se volt ajánlott

szóval

ott 

krakkóban 

a fal tövében az járt a fejemben

akkor (s azóta is) 

hogy 

nem a pénz ennek az egésznek

az ára

de lehet 

hogy nem lettem volna 

ennyire gyáva

ha a mai világot nem ugyanaz a

száraz fehér zörgő csontból 

összetákolt 

ló és lovas járja 

 

 

(Első közlés: Litera-Túra Művészeti Magazin)