tündérmese

egy eldobott motorolajos flakonból
a nyárfaliget szélén
erdei pöttömtündérek
csodás kis szentélyt emeltek 

elbűvölte őket sosem látott kékje
a piros kupak rajta s a középre
rendezett logó alatti
cirkalmas szöveg izgalmas szövedéke 

a címke mentén bejáratot
bontottak dolgoztak rajta hosszast
és keserves odaadással pucolták ki
amit odabent találtak
kihullott kolibritollakkal
itatva fel az ott ragadt 5w30-ast

többen mindeközben
meg is betegedtek
sőt 
egyikük talán éppen ettől 
esetleg 

de az csak szóbeszéd
egyébként se volt már rendben 

és különben sem ott 
hanem otthon 
ágyában szépen csendben

de a flakon végül
kint is
bent is
ragyogott

kupakját ki tudja hogyan
mindenre a legenda sem tér ki
lecsavarták

bent állt szent medenceként
a flakon alján felfordítva 
hangyák hordtak bele harmatot
méhek virágport
zengőlegyek nektárt

és a legfőbb anya 
minden napközépen
áhítattal hallgatott
mert éppen ott középen
ő is odabent állt
a kupak mellett 
a ragyogó fényben

s kint a flakon körül szintén
hallgatott az összes tündér
és mindannyian tudták 
csoda van ott
ahová e csönd ér

közben feszített izmokkal
folyvást a flakont forgatták
hogy fentről a kupakot
a nyárfaágak között
s korábbi helyén át
a delelő nap fénye
folyton érje érje
míg a legfőbb anya 
néma szava
amit kell megérlel 

s miután így minden dél
után percekkel vége
lett a csöndnek
ők odaköszöntek
szentélynek-flakonnak-legfőbb anyjuknak
s a ligetbe szétözönlöttek
mindük más-más fatörzs
tövében csöngette holdkeltig 
lombselymesítő énekét
kristálynevelő dallamát 
s a liget burjánzott
a fák is nőttön nőttek 

és így ment ez 
számos ezer napokon át 
aranypor és aranykor 
együtt
ragyogott a fény
s ragyogott a kegyhely

amíg e kis éden közepén
egyikük jajongva
fel nem kiáltott egyszer 

hogy nem találja apró
pöttömtündércsemetéjét
s ebbe menten belepusztul

szólott hát 
akinek most 
szólnia kellett
s a szélnek minden irányába
rögvest felkerekedtek
néhány fős 
pöttömtündér-kutatócsapatostul

aztán a liget legtávolabbi szélén
a keresők egy részét
veszettül elveszettül
megkergették a döglegyek

s ők futtukban találtak
egy minden fényt elnyelő
árnyékot hányó
brutális szeméthegyet...