Ugrás a fő tartalomra

megbokrosodott csönd

tajtékzó függöny, cicázó lezárhatatlanság, puha talpú csillagnyolcasok. líraforgácsok és versek.

Keresés ebben a blogban

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: december, 2025

Az összes megtekintése

Bejegyzések

metamorfózis temetőkertben

december 29, 2025

Link lekérése
Facebook
X
Pinterest
E-mail
Más alkalmazások

hányszor nyolc egyenlő a végtelennel?

december 25, 2025

Link lekérése
Facebook
X
Pinterest
E-mail
Más alkalmazások

ma én ébredtem később

december 09, 2025

Link lekérése
Facebook
X
Pinterest
E-mail
Más alkalmazások

További bejegyzések

Időrendben

2026 3
- január 3

2025 38
2024 6
2023 1
- június 1
2022 3
- december 2
- április 1
2021 3
2020 8
2019 13
- december 2
- november 1
- október 1
- szeptember 1
- augusztus 1
- július 1
- június 1
- április 1
- március 1
- január 3
2018 6
2017 16
- november 2
- október 1
- szeptember 3
- augusztus 3
- július 2
- június 1
- május 1
- április 1
- február 2
2016 13
- december 2
- november 2
- október 2
- szeptember 1
- június 1
- május 1
- április 2
- március 1
- január 1
2015 5
2014 54

További lehetőségek Kevesebb megjelenítése

Népszerű bejegyzések

a súlyról

friss hóban apró madárlábnak se könnyű nem hagyni nyomot

szar|ügy

ivóvízzel klo tyót öblítve tanul szom jazni az ember

aszpik

az aszpik összetart sonkát répát uborkát korokat lelkeket sorsot lányod először ízlelő mosolyát hogy ez finom amit csak azért vél csak azért kóstolt mert összetartja az aszpik a te mosolyoddal hogy ez finom amivel ott vagy beleragadva kölökként vonattal-anyáddal szlovákban vásárolva mert vettük-ettük ott és akkor talán csak azért volt finom mert együtt s ahogy összetapadtak az ízek megtartották egy kicsit a gyerekkort de az aszpik finoman szólva az élelmiszeripar csele összetart az mindent nem csak uborka- répa- sonkafecniket nem csak az utat az ottot a szégyent sötétet kerestem a fülke mélyére ültem az ócska szabadidőruhában amit haza már nem hozunk eldobjuk ha kint megvettük-felvettem az újat mert az aszpikot visszafelé már magunkban hordozzuk de minden másba a vámos még belenyúlhat és az emlék is savanykásan finom egybeáll bár néha csak szájpadlásomon manapság is fe...

próza

jávorszarvasok könnyét isszák e lepkék – olvasom a címet a termtud hírportálon hát ez kérem? itt meg miről van szó? ideírni ki mert kétharmadnyi haikut? s a harmadik sor?! majd kiderül a cikkből egyes lepkéknél ez világszerte vadkameravalóság s nem költészet: pró za – csak a káliumról

kés éjfélkor és kegyelem

nyáréjféltájt napod távod vége felé magad vagy a szobabringán a futurista lóerő majd mellkasodon szőrt göndörítve friss tajtékod visszalöki a képet valami idilli bukolika bárányává mialatt a zuhanyzás előtt a magad még éppen nem kellemetlen friss akolszagában korántsem védtelen állatként ámbár pőrén csupaszon indulsz a konyhába pengeéles hűtőfénynél vájod eszed a jéghideg fél dinnyét semmi erőszak de csak úgy a szelésre szolgáló szakácskéssel miközben ez már az új nap ami a kezdetén bolygónk ezen részén még nyáron is sötét akár a minden artérián vénán keresztülfutó vér s hűtőhideghirtelen minden szőrtüsző körül megfeszül a bőr és minden eddigi és minden későbbi tudás belegyűrettetik abba a néhány pillanatnyi felismerésbe ami kimondatja veled halkan mégse némán hogy ez most a kegyelem (Első közlés: Litera-Túra Művészeti Magazin)

Visszaélés jelentése

Üzemeltető: Blogger