Ugrás a fő tartalomra

megbokrosodott csönd

tajtékzó függöny, cicázó lezárhatatlanság, puha talpú csillagnyolcasok. líraforgácsok és versek.

Keresés ebben a blogban

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: január, 2026

Az összes megtekintése

Bejegyzések

aszpik

január 25, 2026

Link lekérése
Facebook
X
Pinterest
E-mail
Más alkalmazások

próza

január 20, 2026

Link lekérése
Facebook
X
Pinterest
E-mail
Más alkalmazások

a súlyról

január 09, 2026

Link lekérése
Facebook
X
Pinterest
E-mail
Más alkalmazások

További bejegyzések

Időrendben

2026 6
- március 1
- február 2
- január 3

2025 38
- december 3
- november 2
- október 3
- szeptember 4
- augusztus 1
- július 2
- június 4
- május 3
- április 3
- március 7
- február 3
- január 3
2024 6
2023 1
- június 1
2022 3
- december 2
- április 1
2021 3
2020 8
2019 13
- december 2
- november 1
- október 1
- szeptember 1
- augusztus 1
- július 1
- június 1
- április 1
- március 1
- január 3
2018 6
2017 16
- november 2
- október 1
- szeptember 3
- augusztus 3
- július 2
- június 1
- május 1
- április 1
- február 2
2016 13
- december 2
- november 2
- október 2
- szeptember 1
- június 1
- május 1
- április 2
- március 1
- január 1
2015 5
2014 54

További lehetőségek Kevesebb megjelenítése

Népszerű bejegyzések

in memoriam

melléültem nekem nem kellett zuhannom tudom így végzem majd én is egy pokrócon feküdt szájánál egy maréknyi fenyőtű kötötte a nyálat bár egész tarkója-gerince feszes volt a lihegés még kitartott pedig az ő létének vége nem munkaszolgálat ő nem egy állattá kínzott lény ő csak egy valódi állat a fenyők közé kéne gödröt ásnom de tudom hátrébb fogok a fűben kicsit közelebb a sajóhoz hogy kíméljem a gyökereket magamat a fákat némi távolság talán kicsit feloldoz egyedül vagyok egy ásó egy gödör senki nem áll puskával fölöttem ha közben megbotlok hát magamtól botlok meg nem egy ütéstől nem máshoz tartozó rögben a teste még elöl a ház sarkában plédbe csavarva várja hogy érte menjek ha kész vagyok ölemben viszem hátra nehéz még végtelen hosszú az udvar de már meg lehet kapaszkodni árva soványra kopott medencecsontjában a szeméből megszökött a fény és ellibbent a víz felé vitte magával a sodrás jól lát...

tündérmese

egy eldobott motorolajos flakonból a nyárfaliget szélén erdei pöttömtündérek csodás kis szentélyt emeltek elbűvölte őket sosem látott kékje a piros kupak rajta és a középre rendezett logó alatti cirkalmas szöveg izgalmas szövedéke a címke mentén bejáratot bontottak dolgoztak rajta hosszast és keserves odaadással pucolták ki amit odabent találtak kihullott kolibritollakkal itatva fel az ott ragadt 5w30-ast többen mindeközben meg is betegedtek sőt egyikük talán éppen ettől esetleg de az csak szóbeszéd egyébként se volt már rendben és különben sem ott hanem otthon ágyában szépen csendben de a flakon végül kint is bent is ragyogott kupakját ki tudja hogyan mindenre a legenda sem tér ki lecsavarták bent állt szent medenceként a flakon alján felfordítva hangyák hordtak bele harmatot méhek virágport zengőlegyek nektárt és a legfőbb anya minden napközépen áhítattal hallgatott mert éppen ott középen ő is odabent állt a ...

próza

jávorszarvasok könnyét isszák e lepkék – olvasom a címet a termtud hírportálon hát ez kérem? itt meg miről van szó? ideírni ki mert kétharmadnyi haikut? s a harmadik sor?! majd kiderül a cikkből egyes lepkéknél ez világszerte vadkameravalóság s nem költészet: pró za – csak a káliumról

március ismét

ha lenne időd ülni csak hallgatni hallgatni ahogyan krókuszok íriszek nárciszok hajtanak ha dobhártyán ritmust a világot utakon hurcoló kocsizaj helyett rügyek dalok nevetések fakadása játszana akkor megférnének még az éjjeli fagyok a reggeli derek is még úgy is elhinnéd hogy itt van a tavasz

aszpik

az aszpik összetart sonkát répát uborkát korokat lelkeket sorsot lányod először ízlelő mosolyát hogy ez finom amit csak azért vél csak azért kóstolt mert összetartja az aszpik a te mosolyoddal hogy ez finom amivel ott vagy beleragadva kölökként vonattal-anyáddal szlovákban vásárolva mert vettük-ettük ott és akkor talán csak azért volt finom mert együtt s ahogy összetapadtak az ízek megtartották egy kicsit a gyerekkort de az aszpik finoman szólva az élelmiszeripar csele összetart az mindent nem csak uborka- répa- sonkafecniket nem csak az utat az ottot a szégyent sötétet kerestem a fülke mélyére ültem az ócska szabadidőruhában amit haza már nem hozunk eldobjuk ha kint megvettük-felvettem az újat mert az aszpikot visszafelé már magunkban hordozzuk de minden másba a vámos még belenyúlhat és az emlék is savanykásan finom egybeáll bár néha csak szájpadlásomon manapság is fe...

Visszaélés jelentése

Üzemeltető: Blogger