Ugrás a fő tartalomra

megbokrosodott csönd

tajtékzó függöny, cicázó lezárhatatlanság, puha talpú csillagnyolcasok. líraforgácsok és versek.

Keresés ebben a blogban

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: február, 2026

Az összes megtekintése

Bejegyzések

anyám elhagyott egyszer

február 05, 2026

Link lekérése
Facebook
X
Pinterest
E-mail
Más alkalmazások

További bejegyzések

Időrendben

2026 4
- február 1
  - anyám elhagyott egyszer
- január 3

2025 38
- december 3
- november 2
- október 3
- szeptember 4
- augusztus 1
- július 2
- június 4
- május 3
- április 3
- március 7
- február 3
- január 3
2024 6
2023 1
- június 1
2022 3
- december 2
- április 1
2021 3
2020 8
2019 13
- december 2
- november 1
- október 1
- szeptember 1
- augusztus 1
- július 1
- június 1
- április 1
- március 1
- január 3
2018 6
2017 16
- november 2
- október 1
- szeptember 3
- augusztus 3
- július 2
- június 1
- május 1
- április 1
- február 2
2016 13
- december 2
- november 2
- október 2
- szeptember 1
- június 1
- május 1
- április 2
- március 1
- január 1
2015 5
2014 54

További lehetőségek Kevesebb megjelenítése

Népszerű bejegyzések

anyám elhagyott egyszer

anyám elhagyott egyszer illetve elveszített szem elől a híres centrum áruház emeleti sorai közt lettem percekre árva a hangosbemondó vagy mi szent dörgedelme számolta csak fel anyátlanságomat hogy melyikünk volt jobban beszarva a gyerek aki mellől eltűnt anyja a gyerek aki mellől eltűnt fia bajos ma már megmondhatni de tanulunk tévesztéseinkből máskor a zsarnai piac tóduló tömegét már teljesen felkészülten várta megoldotta nem csak a helyzetet de nyári ruháján a szövetövet is egyik végét saját csuklójára a másikat mancsomra csomózva hurkolódtunk össze a sorokat virágmintás pótköldökzsinórral járva pótnak mondanám hisz kapocsnak kapocs ám durván méhen kívüli nem táplálásom volt a célja s nem újabb születésem záloga csak előbukkanásunké szatyrokkal túlsó szélén az embermasszának amin túl fölsírni nem legföljebb fölsóhajtani tudom mindez emlék talán csorba is má...

a súlyról

friss hóban apró madárlábnak se könnyű nem hagyni nyomot

aszpik

az aszpik összetart sonkát répát uborkát korokat lelkeket sorsot lányod először ízlelő mosolyát hogy ez finom amit csak azért vél csak azért kóstolt mert összetartja az aszpik a te mosolyoddal hogy ez finom amivel ott vagy beleragadva kölökként vonattal-anyáddal szlovákban vásárolva mert vettük-ettük ott és akkor talán csak azért volt finom mert együtt s ahogy összetapadtak az ízek megtartották egy kicsit a gyerekkort de az aszpik finoman szólva az élelmiszeripar csele összetart az mindent nem csak uborka- répa- sonkafecniket nem csak az utat az ottot a szégyent sötétet kerestem a fülke mélyére ültem az ócska szabadidőruhában amit haza már nem hozunk eldobjuk ha kint megvettük-felvettem az újat mert az aszpikot visszafelé már magunkban hordozzuk de minden másba a vámos még belenyúlhat és az emlék is savanykásan finom egybeáll bár néha csak szájpadlásomon manapság is fe...

próza

jávorszarvasok könnyét isszák e lepkék – olvasom a címet a termtud hírportálon hát ez kérem? itt meg miről van szó? ideírni ki mert kétharmadnyi haikut? s a harmadik sor?! majd kiderül a cikkből egyes lepkéknél ez világszerte vadkameravalóság s nem költészet: pró za – csak a káliumról

noé

építs újabb bárkát noé most elég feleakkora abban elfér minden ami mára megmaradt tiszta tisztátalan állatokkal töltsd bé minden hajlékit padlásit legyen mindből hím nőstény vagy legalább örökítőanyag miután mindent összetereltél s készen s telten a bárka jövend tennivalód legderekabb fele megnyílnak föld ég minden csatornái s felemeltetik az víztől az bárka utolsó igazként integess a partról mert te most nem emelkedsz vele

Visszaélés jelentése

Üzemeltető: Blogger