a távolban pillák és ráncok.
pupillád mélyére vetett horgonnyal
felkavart iszapban gyöngyhalászt játszom
egybecsomózott tekintetünk mentén alámerülve.
a lankadó tüdőmből áramló levegő
több helyet teremt a szívnek.
minél mélyebb a víz, annál hidegebb.
fönt, a hullámokon túl mintha derülne.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése