fák

 

én te ő mi ti ők egy
máshoz érő szom
szédos ágak nem
csupán szél idej
én háncs
koptató hely
zetekben

a létezés para
doxona a vadon
ban eldu
gott gazigaz
hogy rímtelen
ül sűrű az erdő
pedig cuda
rul döntik vágják