annales

 

e kettőnk konstellációja köré
teremtett csillagrendszeren
most csak elölfelejtett
tekintetem szertelen
mellyel karjaim
tömegvonzásába
került szenderálmod
lassuló röptét lesem

éjszaka van mert rejtve
tyúktollal bélelt angyalságom
fölé pupillaglóriát vonó pillantásod

az álom hiánya bátran csikarja
homlokom ritka légkörét
sejtem a falon a sok kacsintó képet
lesem a keretekből szivárgó évek
sötétet sajdító titokragyogását
homályban is izzó papírmását
kettősünk egymásba hurkolt életének
a madzagon gyűlő számos csomót
a reám masnizott így-úgy tucat évet

*

nekünk nem úgy volt nem úgy lett
ősrobbanásunk
talán csöndesen gyúltunk
északi harmatban gyúlhat
így gyantás fenyőág
melynek suta fényénél
hamar elestem
a kibomló sarki fényt
csak képzelve nem látva
hunyorogva lestem
ahogy maradtál egység
s lettem én
kettőnk közötti
különbség

*

belestünk más
sötétebb éjszakába:
mágneses elhajlás
kába pólusok málé irányába
precíz csillagok rajzolta
helyes irány helyett

*

aztán egy éjnyi kocsmafüstben
egymásnak feszülő
szivárványhártyákkal
ikersorsunk
derengő fényénél
egymásra hajnalodtunk:
örökké sötét nem lehet

*

egy spirál két szélén
ugyanazon íven
egymást lesve
egymással szemközt:
olyan tánc hogy szédülnek a nimfák
kapaszkodót keresve
haladni tovább e víztelen
örvényt követve
középre középre
mert középen ott van az ív végén a szívem

szétnyíló kagyló volt kérdésem
s magába tekeredő
tengermorajt rejtő
opálos csigaházba suttogás az igen

*

napfénnyel szegett ruhában
léptél mellettem:
násztáncot járó koronás darvak
a szeretet királya és királynéja
annyira boldog hogy megretten
és elfelejt inteni az udvarnak

él az új pár hosszú méla lesben

*

a meghívókból maradt szalag
jó a karácsonyfára
színek játékát lessük
a hétfő drapp a szerda sárga
sárga a konyhaszekrény is
a fal az inkább drapp marad
vörös és zöld játéka
a sarjadó fű a tégla mellett
a tekintetek üdezöldek:
mindennapi szentjánosbogarak

*

folyton a textilre ejtett testet lesve
a gerinc íjának alfáján-omegáján
fölsejlő szétnyíló ajkakat keresve
a szivárvány tövétől elcsent kincsek
tétova elrejtése kellett
hogy buzgó korai húsokat
figyelve a párnák
széléről láblóbászva
kacaghassanak a lelkek

*

kilestem hogy a nő nem cipeli a terhet
nem csak a magzatvízben
lebeg a gyermek
hisz az anyák cicáznak a fizikával
s hogy külön gravitációjuk egyenlítsen
burokrepesztő relativitással
telnek a szülőszobák és kórtermek

*

ma már csak lesem kettőnk
kétszeres bizonyítékát
szájamat maflán nyitva feledve
olyan ígéretes a sok tébláb
apró lépés és szólás és kezdet
varázsa van a telerajzolt lapnak
az ablak mögöttinek amire
most nyílik az ablak
s a mászókát markoló múló melegség
után vicces egy kisszéken
a szülői értekezlet

*

s itt vagyok ismét

ez most a most
csak idáig látok

alattam lepedő
fölöttem paplan
mellettem álmod

a homályt dörgöli
szemöldököm
míg a falra egy üres keretet lesek
s belekívánom
hogy mellettem álmodd
összes eddig elalvatlan álmod
míg vékony kéreg nem leszek
s a szív megáll eltelve a nyírfacukor vérrel
s összegyűlnek majd a perctermeszek

*

e kettőnk konstellációja köré
teremtett csillagrendszeren
most csak mélán keringőző
tekintetem szertelen
mellyel karjaid
tömegvonzásába
került hideg hold
létemet lesem

éjszaka van mert sejtve
tyúktollal bélelt angyalságom
fölé pupillaglóriát vonó pillantásod
az álom hiánya sem mer már
újabbat csikarni rajtam
azt álmodom hogy kicsit
a karodba haltam
vagyunk mint két törött bogár
közös borostyánban
melyben csillagragyogásból
hideg már sugárnyi sincsen
leskelő tünde fények körében
meleg erdei ékkő a sorsunk
amit merengő mosollyal
dörzsölget az isten